Borenszki Ervin

Szécsény

Az Ipoly menti síkságon, a Darázsdai (Szentlélek)-patak mellett fekszik, 170 m tengerszint feletti magasságban. A Cserhát hegységbe irányuló turistautak kiindulópontja. A 78-as számú Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonal és a 22. sz. főút mellett fekszik, Balassagyarmattól 19 km-re. De Pásztó felől is megközelíthető a 2122-es közúton, és még Litke valamint Ipolytarnóc felől is megközelíthető az Ipoly völgyében található 2205-ös közúton.

orrás: wikipedia

Magyarnándor

Magyarnándor az ország északi részében, az Északi középhegység részét képező Cserhát-hegység közepén, alacsony hegyek, dombok között helyezkedik el, Balassagyarmattól 14 kilométerre délre.

Története

Nándor (Magyarnándor) első írásos említése egy, a váci káptalan által 1287-ben kiállított oklevélből való. 1332-ben a falu plébániája már fennállt. Említették a település nevét 1336-ban is az esztergomi érsekség tizedjegyzékében. Nándorban magyar ajkú, római katolikus vallású lakosok telepedtek le. Szlovák telepesek (mint a környékbeli falvakba) nem érkeztek. Egy 1542. évi adóösszeírás szerint a nándori pélbános 2 forint adót fizetett. Településünket az 1559.évi török adóösszeírásban a budai szandzsákban Mehmed bin Musztafa tímárbirtokaként tartották számon. Ekkor a töröknek adót fizetők száma 25 fő volt a faluban. Ebben az időben a Kajács, Román, és Darános voltak a leggyakoribb családnevek, és Mihál, Gergel, Pál, Petre és Ambrus a leggyakrabban előforduló férfinevek a faluban. A török időkben már állt a „Tabán” feletti dombon a Szent Miklós tiszteletére szentelt, valószínűleg szalmatetős kis templom, és mellette külön épített kő haranglábbal melyben három harang „lakott”. A tizenöt éves háború idején, 1598-ban Nádasdy Ferenc birtoka volt, 1633-ban pedig, újra hódoltsági területként, öt adóköteles háztartást írtak itt össze. Balassa Imrének 1660-ban jelentős részbirtokai voltak itt. 1715-ben és 1720-ban 15-15 magyar háztartást vettek számba a vármegyei összeírásokban. 1740-ben Jeszenszky- és Gerhard családok voltak az itteni birtokosok. 1770-ben részben az alsópetényi uradalomhoz tartozott, részben Eszterházy Miklósé, 1826-ben pedig a báró Prónay család birtoka. A török idők után lassan nőtt a lakosság száma, amivel együtt járt különféle mesteremberek megtelepedése is. Említés esik a faluban működő molnárról (ekkor már van malma Nándornak.), kovácsról, serfőzőről. Ez időben már fellelhetők a ma is olyan gyakori családnevek, mint a Varga, Nagy, Poroszka, Bagyal, Seres.
Az 1782-85-ben, II. József idejében felvett országleírás, és népszámlálás adataiból kitűnik, hogy Nándorban ekkor 91 ház volt 108 családdal és 602 lakossal. Ebből 290 nő volt. A faluban ebben az időben csak két szilárd épület található, a templom és a plébánia.
1767-ben Nándorban született az a Poroszkay János, aki előbb a váci papnevelő intézet rendes tanára, majd kanonok, később székesegyházi főesperes lett, és őrkanonokként halt meg, és aki már 1825-ben 6.000 váltóforintot hagyott a Magyarnándorban építendő új, nagy templom költségeire.

Az 1870-es népszámláláskor Nándor a kékkői járáshoz tartozott. A népesség ekkor 796 fő, ebből 373 férfi és 423 nő volt. Három tanítóval működött már iskola is. 1896-ban adták át a forgalomnak az Aszód-Balassagyarmat közötti vasútvonalat, amely a főváros elérését tette lehetővé. A vasút a község gazdasági fejlődése számára is jótékonyan hatott.

Forrás: wikipedia